Nem változott semmi, Hunyadi János lovasszobra 56 óta nyugatról számít a közelgő ellenségre. Bírom az öreget. Kitartó, következetes, nem forgatja feleslegesen a panyókára vetett köpönyegét. Állítsuk meg Sztambult. Nagyjából ez lehetett a jelszava.

Itt van a POSZT, itt van újra. Sokáig szép is volt énnekem, de eljött a 17. is a sorban.

Az azóta üresen álló sörös korsókat és fröccsös poharakat leporolva azok a képek jutnak eszembe, amikor ennek a szeretre méltó városkának a terei megteltek ismert művészekkel. Aki boldog ettől volt, az ülhetett ugyanabban a sörözőben hajnalig ahol ők. Akinek szerencséje volt, még az előadásaikat is megnézhette. Olyan szabadnak tűnt a hangulat.

Pár éve területet foglalt a kultúrkampf. Kormányinfón ünnepli a 17. POSZT megnyitóját egy csődbe jutott város polgármestere, nem kisebb ember társaságában, mint az egykor szépreményű zenész Hoppál, aki kultúra ide vagy oda, zokszó nélkül megszavazza egy egyetem ellehetetlenítését.

Nagyjából ennyi ember van a POSZT-on azóta is.

A POSZT az évek során egyre nehezebb helyzetbe került, az állam kivonulóban van a kultúrából. Illetve nem. Az elvhűeknek azért jut a forrásokból. Tilts, tűrj, támogass.Illetve nem. A három az bonyolult. Tilt, támogat. Fekete, fehér. Hazafi, hazaáruló. Jó lesz, maradhat. Ez így követhető.

Követhető a színvonalromlásban a helyi potentátok áldásos tevékenysége is. Magyar tehetsége és kreativtása egyszer már manifesztálódott egy Sforza-ló ízléses műgyanta utánzata formájában a Széchenyi téren. Hat méter magas manifesztum. Nem fért be a múzeumi előadóterekbe a makettek közé. Na. Pedig ha az előírások betartásával költötték volna a rendelkezésükre álló keretet, még be is férhetett volna. De nem, még azt se nem tartották be..

Magyar a színház közelében sem gyakran fordult meg, bár a múzeumok környékre se ment volna. Legalább a Zsolnayból visszahozták a belvárosba - a Nemzeti Színházba - az előadásokat. Abba a színházba, amit a húsz éves színészi tevékenysége során soha el nem múló érdemeket szerzett Rázga vezet.

Az idei POSZT válogatói között nincs kritikus, (Stuber Andrea az utolsó, aki elhagyta a szervet). A POSZT vezetésben utasítások vannak, előkészítés, egyeztetés nincs véleménye szerint. Jordán Tamás tett egy kísérletet, hogy a színházhoz nem értő Magyar mellé egy szakmai tanácsadó kerüljön.

Nem került. A magyar hatalmi elit zavaros farvizének két partja között nagy fordulatszámú széles nyelvcsapásokkal önmagát érvényesíteni igyekvő alkalmatlan Rázga szavazta le Jordán Tamás javaslatát. Sekély e kéj. Ezt a képet érdemes megjegyezni.

A tavaly veszteséget termelő POSZT vezetőinek a fizetése azért csak a duplájára duzzadt idénre. Amit meg is érdemelnének, ha legalább szinten tudták volna tartani az évtizedig színes és színvonlas fesztivált. De nem. Még azt se nem.

Azért az tudni kell, hogy ennek ára lesz srácok, és ezt ti is tudjátok.

Addig is, amíg széphazában torát üli a hülyeség, harsogjon a zene. Hallgassátok apparatcsikok, nem örülök, hogy újra itt vagytok. Elvtársak, tudjátok. Lehet jó dolog az operett, csak a rokkenrollozni jobb. De ti azt nem tudjátok.

.

.

.